Nézegettem a könyves polcom, és kezembe akadt egy Petőfi kötet. De rég nem olvastam... Hát levettem, és kinyitottam tetszőlegesen az egyik oldalra, s a következő vers cime fogott meg (Mögöttem a múlt). Ok, mondom, elolvasom.
Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése,
Az mindig messze, és még sem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorolok az országuton,
Mely puszta, vadon,
Vándorolok csüggedetten
Az örökkétartó jelenben.
Igen, én is
pont igy érzek... Igy hiszem és képzelem a jelenem, a múltam és a jövőm.
2009. november 3.